Ezúttal rendhagyó helyen, a szegedi Százszorszép Gyermekházban tartotta éves találkozóját a Magyar Csillagászati Egyesület Szegedi Helyi Csoportja. Az MCSE-SZHCS 2011 – kívülállók számára igen rejtélyes betűkódú – találkozóra a szombati munkanap ellenére több mint harminc érdeklődő gyűlt össze, hogy meghallgassa az elmúlt év jelentősebb, előadóiban vagy épp témájában szegedi kötődésű csillagászati újdonságait, híreit.
A találkozó megnyitásakor Sánta Gábor bejelentette, hogy Garami Ádám lemondása miatt ezentúl ő vezeti a szegedi csoportot. Ezt követően Szatmáry Károly számolt be a
Szegedi Csillagvizsgáló jelenlegi állapotáról, az ott folyó munkálatokról, mellyel a megsüllyedt és megrepedt épületet próbálják helyrehozni. Az intézmény építése során évtizedekkel ezelőtt elkövetett tervezési és kivitelezési hibák, valamint az újszegedi agyagos altalaj és a talajvíz okozta azokat a sorozatos repedéseket, melynek eredményeképp közel egy hónapja a közönség nem látogathatja a csillagvizsgálót.
A megerősítés során speciális módszerrel „húzatják össze” az épületet, majd a belső javítás-festés, és a terasz újraburkolása után várhatóan jövő tavaszra nyithatja meg a látogatók előtt a kapuját a csillagvizsgáló.
„Mizu… mizu… mizu… Baján és országszerte?”
A szegedi parkolási mizériát túlélő és a terembe „üstökösként” beeső Hegedűs Tibor rövid technikai szünetet követő előadásában számolt be a
Bajai Csillagvizsgáló jelenlegi helyzetéről. A kormányzat a megyei önkormányzatoktól szerte az országban vesz át intézményeket és feladatokat, mely Baján a csillagvizsgálót is érinti. A jelenleg is folyó tárgyalások kimenetele után dől majd el az, hogy ki lesz a továbbiakban a fenntartója a nagy múlttal rendelkező és sok tudományos eredményt is magáénak tudó intézménynek. Hegedűs Tibor többek között bemutatta az új beszerzésű szűrőváltót, mely az 50cm-es BART-ra – a Bajai Asztrofizikai Robot Távcső – kerül felszerelésre.
Örvendetes eseményekről is hallhattunk, így többek között arról, hogy az ELTE Lágymányosi épületének tetején évtizedek óta üresen álló gömbbe szeptember végén „beköltözött” az ország első digitális planetárium projektora. Változások előtt áll Pécsett, a Zsolnay Kulturális Negyedben felépített planetárium sorsa is, mivel a tárgyalások a tulajdonos és az üzemeltető között elmozdultak a holtpontról. Ugyan az átadás időpontja csúszik, de mégis haladnak a bakonybéli
Pannon Csillagda építési munkái, ahol 421 millió forintos projekt keretében egy tudományos igényű, csillagászatra épülő turisztikai élménycentrumot alakítanak ki. Egy állandó kiállításon az űrkutatás fontos lépcsőin keresztül egészen korunk űrturizmusáig vezetik majd a látogatókat, ahol szkafander, vizuális installációk, az Opportunity és Spirit marsjárók életnagyságú másolatai lesznek láthatóak. Itt is kialakításra kerül egy planetárium, ahol szintén digitális projektor fog majd működni.
Gyakorlatilag finisébe érkezett a balatonfűzfői „Balaton csillagvizsgáló–Leader Kultúrközpont” projekt, mely 53,3 millió forintos támogatásból valósult meg. Szintén uniós pályázati pénzből épül a
Hegyhátsáli Csillagda, ahol jelenleg a kupolatoronynál tartanak.
Hegyhátsálról indították el az első magán-meteorológiai ballont is, mely értékes információkat szolgáltatott a magaslégkör állapotáról. Az indításról és a szonda megtalálásáról is hallhattunk érdekességeket. Folytatódik a szlovákiai Csallóközben az
UMa Observatórium építése is, ahol szintén a kupolatoronynál tartanak.
„Ennyi építkezés és beruházás láttán elgondolkoztat az, hogy akkor most van válság, vagy nincs válság?” – tette fel a kérdést az előadás végén Hegedűs Tibor. „Mindenesetre örvendetes, hogy ennyi figyelemreméltó kezdeményezés fordult a végső megvalósítás felé.”
„Most pedig szöveges előadás következik”
És az Úr a 10 a nagyon sokadik napon megteremté a laptopot… majd rögvest elvevé annak energiáját… s enyészeté vala az csodálatos töltőberendezés… s lőn világosság, és lőn szöveges előadás… melyet az együvégyűltek élvezettel hallgatának vala…
Ha modernkori bibliaórán vettünk volna részt, így is kezdődhetett volna Mizser „Tengerész” Attila előadása, mivel elhozta ugyan laptopját, rajta sok szép horvátországi képpel, azonban töltő és tárolt elektronok híján a fotók „beragadtak” a gépébe.
De így is élvezetes volt mindaz a történelmi, turisztikai és csillagászattörténeti kalandozás, amit a Fiumétól Rijekáig című előadásában hallhattunk. Megtudhattuk, hogy az MCSE főtitkára bizony komoly tengerészmúlttal rendelkezik, hiszen ifjúkorában több mint ötven napot töltött el egy magyar tengerjárón – és nem egy magyartenger-járó balatoni hajón –, ráadásul igen fontos matrózpozícióban. Sósvízi tevékenységére való tekintettel ugyan rumot nem nagyon fogyaszt, viszont az MCSE és a tengerész társadalom számára is örvendetesnek bizonyult, amikor – kolumbuszi-felfedezések hiányában – úgy döntött, hogy inkább a szárazföldön, mégpedig az égi tünemények megismerésével folytatja további munkásságát, és az MCSE „kapitányaként” igazgatja az amatőrcsillagászat szálkás kormánykerekét.
Amellett, hogy hallhattunk Csermanek(Kádár) János és Konkoly-Thege Miklós le- és felmenői, valamint feltételezett balkézfelőli rokoni kapcsolatairól, megismerhettük Horvátország első csillagászati központját, ami Rijekában, a várostól 3 km-re található. Az impozáns nagyságú, küllemében azonban meglehetősen kubista látványt nyújtó épületegyüttesben obszervatórium és 50 férőhelyes planetárium is található, melynek kupolájára digitális projektor vetíti az égbolt látványosságait. Az évi több mint 50 ezer látogatót vonzó létesítmény a térség egyedülálló turisztikai és ismeretterjesztő központja.
Az MCSE főtitkárától számos olyan történetet is hallhatunk, melyben félig vagy épp teljesen őrült tudósok és furcsa figurák foglalatoskodtak a századforduló egyetlen magyar tengeri kijáratánál a csillagászat területén. Brač szigetén található kolostor- és obszervatórium-múzeumban a mai napig látható a régi, ma már csak alapjaiban létező fiumei csillagda műszeregyüttese.
Apróságok nagy dolgai a Naprendszer házatáján
Sárneczky Krisztián előadásában az apró égitesteknek – melyek ezer és milliószámra találhatók szűkebb kozmikus hazánkban – kutatásával, és a legújabb eredményekkel ismerkedhettünk meg. Az űrszondák, a földi robottávcsövek, valamint a hazai csillagászok legújabb, a VLT egyik műszerével végzett megfigyeléseinek „pro-publikációjában” egy figyelemreméltó üstökös távoli életébe pillanthattunk bele.
A nemrég lezajlott Draconida-kitörés igazolta, hogy a tudománytörténet és a régi csillagászati megfigyelések, valamint a gondos és sziszifuszi számítási munkák eredményeképpen akár meteoráramok, üstökösmaradványok is szinte percre pontosan előre jelezhetők.
Kráter-osztályok a Holdon
Az ebédszünetet követően Görgei Zoltán igazi Moonwalker-re, azaz holdsétára invitálta a hallgatóságot. Számos nagyfelbontású LRO fénykép, valamint hazai amatőrök által „elkövetett” szimultán észlelések rajzai és remekbeszabott itthoni holdfotók segítségével kalauzolta végig a közönséget égi kísérőnk fantasztikus részletekben, csodálatos kráterekben, rianásokban, hegyláncokban gazdag felszínén.
A legkisebb becsapódásnyomok, vulkáni kürtők bemutatása után sor került a „triesneckeri” és a „kopernikuszi” kráterekre, a mellettük található hasadékvölgyekre, óriási medencékre, és apró dómokra is.
„A szupernóvák már a spájzban vannak!”
Vinkó József előadásában már a megaparszekek és a
szupernóvák világába csöppenhettünk. A történeti visszatekintésben egy grafikonon keresztül láthattuk, ahogy az elmúlt évtizedekben hol távolabb, hol pedig közelebb fedeztek fel szupernóvákat. A jelenlegi tendencia szerint – mivel egyre közelebbi csillagrobbanások kerülnek a kutatók távcsövei elé – joggal feltételezhető, hogy a következő, ha képletesen szólva is, már a „spájzban történik”.
Az elmúlt időszak felfedezéseinek elemzésében számos olyan tényt, és publikálásra váró új fejleményt ismerhettünk meg, melyek akár alapjaiban is megrengethetik és – az előadó szavai szerint – „igen hangos ordításra” késztethetik a tudományos világot. Erre következtettek azokból a Hubble felvételekből is, melyeken az idei szupernóvák progenitora, azaz szülő-csillaga látható. A robbanás során kidobódott hidrogén, hélium, kalcium és számos más elem nyomainak elemzése – a „tankönyvi” szupernóvák megfigyelésén túlmutatva – olyan, eddig még nem vizsgált folyamatot feltételeznek, melyek mindenképpen érdemesnek mutatkoznak a nemzetközi csillagász társadalom felé való publikálásra.
Görög ég – rajzban és fotóban
Kernya János Gábor és Sánta Gábor előadásaiban megismerhettük a déli égbolt néhány, igen érdekes és hazánkból ritkán, de inkább egyáltalán nem megfigyelhető galaxisának észlelését, és az ehhez vezető 24 órás autóút részleteit.
A 2010-es krétai mélyégexpedíció mintájára idén a Peloponnészoszi-félszigetre utaztak az elszánt mélyegesek, hogy a Sculptor galaxishalmaz részleteiben mélyedjenek el. Az út során készített számtalan mélyégrajz, és csodálatos fotó, valamint asztrotájkép mutatja, hogy érdemes ezekre a tájakra elkalandozni. A görög táj, a mindenhol felbukkanó kolostorok és monostorok romjai, és nem utolsó sorban a görög ég látványa a céltudatos „asztro-turisták” számára felejthetetlen, részletekben gazdag, szinte fényszennyezésmentes élményt tud nyújtani.
Az előadásokban és érdekes történetekben gazdag szegedi napot – az amatőrcsillagászok körében elmaradhatatlan – csoportkép zárta, mely a Szegedi Csillagvizsgáló javítása miatt ezúttal egy belvárosi ház udvarán készült el. Mindannyian reméljük azonban, hogy a 2012-es év találkozójára már egy megújult csillagvizsgálóban kerülhet sor.
Illés Tibor
A találkozó csoportképe 120Mpx-es felbontásban
A 2011-es találkozó képei
