Mi vár ránk 2012-ben 1. rész – Meteoroktól a Vénusz-átvonulásig

Meteoroktól a Vénusz-átvonulásig
Az elmúlt esztendőben is számos érdekes és figyelemreméltó csillagászati eseményben lehetett része mindazoknak, akik esténként fel-felnéztek az égre. A 2012-es év is bővelkedik hasonló tüneményekben. De lássuk, mi vár ránk idén!

2012 – szökőév
Az idei esztendő mindenképpen különleges lesz abban a tekintetben, hogy 365-ször ébredhetünk fel reggel. A szökőév olyan év, amely több napot tartalmaz az év szokásos hosszánál azért, hogy a naptárt szinkronba hozza a csillagászati (tropikus évvel) vagyis az évszakok szerinti idővel.
Az évszakok és a csillagászati események nem egész számú napok szerint ismétlődnek, ezért a naptár, ami ugyanannyi napot tartalmaz, minden évben elcsúszik a világ eseményeihez képest. Ha időnként beillesztünk egy plusz napot az évbe – vagy egyéb módon időnként módosítunk az év hosszán – akkor ez a csúszás korrigálható.
Szökőév minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a négyszázzal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek négyszázzal is oszthatók. Ez alapján tehát szökőév volt 1988, 1992, 1996, 2004, 2008, és szökőév lesz 2012, 2016, 2020. Nem volt viszont szökőév 1700, 1800, 1900 és ugyanígy nem lesz majd 2100, és 2200 sem.
A szökőnap február 24-e és nem 29-e, mint ahogyan azt sokan rosszul tudják. Ennek oka a római naptárban keresendő, amelyben Julius Caesar kihirdette, hogy „a március kalendasa előtti 6. nap kettőztessék meg”, mely a mai naptárunk szerint február 23. napjának felel meg, melyet a szökőnap követ.

Január 3-4. – Quadrantida meteorraj
A legintenzívebb, minden évben visszatérő meteorraj január elején okoz szép látványt az érdeklődők számára. A rajt 1825-ben fedezte fel Antonio Brucalassi és azért nevezték el Quadrantidáknak, mert a XIX. században némely csillagatlaszban a Hercules, Bootes és Draco csillagképek között volt még egy konstelláció, melyet Quadrans Muralisnak neveztek. Ezt a mai csillagtérképeken már nem jelölik, területe beolvadt a szomszédos csillagképekbe.
A legutóbbi évekig úgy gondolták, hogy a Quadrantidák egy régi, pályáján nagyon szétszóródott áramlat. Azonban a néhány évvel ezelőtt újra elvégzett analízis eredményeként  ma már inkább egy fiatal, csak nagyjából 500 éves rajnak tekintik. Ez azt jelenti, hogy a meteoroid részecskék keletkezésért felelős szülőobjektum még mindig a törmelék között található. Ezt az objektumot egy kisbolygóval azonosították, ami elképzelhető, hogy egy éppen inaktív fázisban lévő üstökös
A meteorraj óránként képes akár 40 meteort is produkálni. A csúcspont általában január 3-án és 4-én következik be, de néhány meteor már 1-től 5-ig látható. Mivel a Hold nem sokkal éjfél után első negyedében lesz, legjobban egy kellően sötét helyen, éjfél után láthatjuk meg a legtöbb meteort, melyeket látszólag az Ökörhajcsár csillagképből indulnak ki.

Február közepe és március – Garradd üstökös
A C/2009 P1 (Garradd) elnevezésű üstököst G. J. Garradd fedezte fel 2009. augusztus 13-án készült felvételeken, az ausztráliai Siding Spring Obszervatóriumban. Ez egyelőre a 2012-es év egyetlen, fényes üstököse lesz. Februárban és márciusban a Garradd a Hercules a Draco csillagképben fog mozogni, a szabadszemes észlelhetőség határán. Kisebb távcsövekkel az északi égbolton egész éjjel megfigyelhető lesz.

Március 3. – Mars szemben áll a Nappal (oppozíció)
A vörös bolygó ezen a napon pontosan a Nappal szemben áll. Ilyenkor a teljes korongját megvilágítja központi csillagunk. Az oppozíció egy naprendszerbeli égitest szembenállása a Nappal a Földről nézve. Az oppozícióban levő égitest éjfélkor delel.

Március 14. – Vénusz és a Jupiter együttállásban
Az esti égen a két fényes bolygó egymáshoz igen közel lesz látható, alig 3 fokon belül. A Vénusz a Föld pályáján belül, a Naptól mintegy 108 millió km-re kering, a Naprendszer legnagyobb bolygója, a Jupiter pedig több mint 778 millió km-re rója a Nap körüli köreit. Így a két bolygó egymáshoz való közelsége természetesen csak látszólagos. A jelenség kora este figyelhető meg a délnyugati égbolton.


Március 20. – tavaszi napéjegyenlőség
A napéjegyenlőség az az időpont, amikor a nappal és az éjszaka hossza megegyezik. A Nap ekkor keleten kel, nyugaton nyugszik, ugyanannyi időt tölt a horizont alatt, mint felette. A tavaszi napéjegyenlőség március 21., az őszi szeptember 23. környékére esik.
A tavaszi napéjegyenlőségkor Nap közvetlenül az Egyenlítő felett fog delelni. Ezen a napon a nappal és az éjszaka egyenlő hosszúságú lesz.

Április 15. – Szaturnusz oppozíciója
A Naprendszer egyik ékköve, a gyűrű bolygó a Földről nézve ekkor pontosan a Nappal szembe fog állni, éjfélkor delel, és a teljes korongját ekkor világítja meg legjobban a Nap. A Szaturnusz azonban még így is majdnem másfél milliárd km-re lesz bolygónktól.

Április 21–22. – Lyridák meteorraj
A legrégebben ismert meteorraj az áprilisban megfigyelhető Lyridák áramlata, melyről 2600 éves feljegyzéseink is vannak. Erősen váltakozó aktivitása miatt azonban „hivatalosan” csak 1835-ben fedezte fel Dominique Arago, francia csillagász. Szervezett megfigyelési kampányok során erősítették meg létezését, majd ezt követően találták meg korábbi kitöréseit a régi feljegyzésekben. Később az 1861-ben napközelben járt C/1861 G1 (Thatcher)-üstököst azonosították a meteorraj forrásaként.
Mivel az üstökös keringési ideje 415 év, pályahajlása pedig 80 fok, pályája csak lassan változik, ezért lehet régóta észlelni a belőle származó meteorokat. A csúcspontban átlagosan 20 meteort figyelhetünk meg, ami nem túl magas, ám időnként 90 feletti kitörések is előfordultak, melyek viszont már igen látványosnak mondhatók. Az utolsó sajnos 1982-ben volt. Ha meghosszabbítjuk a fényes meteorpályákat, látszólag mindegyik a Lyra (Lant) csillagkép felé mutatnak, amiről ez a raj kapta a nevét.

Április 28. – Csillagászat Napja
A Csillagászat Napja évente megrendezésre kerülő esemény. Világszerte egyre szélesebb körben ünneplik, mely az USA-beli Astronomical League ajánlása alapján 2012-ben április 28-ra esik. A Csillagászat Napja „mozgó ünnep”, a holdfázishoz igazodik, és általában az első negyedhez legközelebbi szombatra esik.
Ilyenkor a csillagászat szerelmesei, amatőrök saját távcsöveikkel az utcákon, tereken mutatják meg az éppen látható égi látványosságokat a járókelőknek. 2011-ben ez az ünnep május 7-én volt, amikor Szegeden közel négyezren tekinthettek (link: http://szegedma.hu/hir/szeged/2011/05/galilei-elmeny-a-dom-ter-fotok.html ) bele a Dóm téren felállított távcsövekbe.

Május 5–6. – Eta Aquarida meteorraj
Ez a meteorzápor a Halley-üstökösből visszamaradt por – maga az üstökös 1986-ban járt utoljára Föld-közelben, manapság az Uránusz pályáján túl található. A Föld a visszamaradt port májusban és októberben keresztezi: májusban az Éta Auqaridákat, októberben az Orinoidákat csodálhatjuk. A meteorok nagyon gyorsak, viszont rendkívül hosszú utat tesznek meg, épp ezért nagyon látványosak a sárgás színű, maguk után fénylő csíkot húzó rajtagok.
Az Eta Aquarida egy átlagos meteorraj, körülbelül 10 meteor óránkénti megjelenésével. A raj csúcspontja általában május 5-én és 6-án következik be, azonban ha jó égboltot fogunk ki hajnalban, már május 4–7-e között is láthatóak a meteorok. A telihold valószínűleg elnyomja majd a halvány rajtagokat, de a legfényesebbek igen vakító csíkot hagyva maguk után az Aquarius (Vízöntő) csillagkép irányába tekintve, a keleti égbolton éjfél után, távol a város fényeitől láthatóak.

Május 20. – Gyűrűs napfogyatkozás
Az idei ég leglátványosabb eseménye egy gyűrűs napfogyatkozás lesz, mely tőlünk sajnos nem lesz látható. Az esemény Dél-Kínában kezdődik, majd Japán déli részén és a az északi Csendes-óceán lesz látható, hogy az Egyesült Államok nyugati részén érjen véget. Részleges napfogyatkozás lesz majd látható az egész Kelet-Ázsiában és a legtöbb észak-amerikai államban.
Napfogyatkozáskor a Hold árnyéka a Földre vetül. Részleges napfogyatkozás alkalmával a Hold a napkorongnak csak egy részét takarja le, teljes napfogyatkozás (totalitás) alkalmával maximum 7,5 percig az egész korongot elfedi. Ekkor a Földre vetülő holdárnyék területén besötétedik az ég, láthatóvá válik a napkorona és néhány fényesebb csillag. Teljes napfogyatkozás a földfelszín adott pontjáról ritkán látható. A gyűrűs napfogyatkozás alkalmával a Hold kisebbnek látszik a Földről, mint a Nap, aminek oka, hogy a Hold és a Nap földtávolsága is változik. Ilyenkor a napkorongból egy keskeny gyűrű látható marad a Hold pereme körül. Évente legalább kettő és legfeljebb öt napfogyatkozás következik be.

Június 4. – részleges holdfogyatkozás
A jóval látványosabb teljes holdfogyatkozáshoz képest a részleges fogyatkozás során a Föld árnyéka csak kismértékben fedi el a teliholdat. Sajnos ez a jelenség hazánkból nem lesz látható, de a legtöbb ázsiai országban, az ausztráliai kontinensen, a Csendes-óceán térségében és az amerikai kontinensen megfigyelhető lesz.
Holdfogyatkozás során a Föld árnyékkúpja a Holdra vetül. Ha a Hold teljesen nem merül el az árnyékkúpban, részleges a holdfogyatkozás, ha teljesen belemerül teljes a holdfogyatkozás, ami maximum 2,5 órán át tart. A Hold teljes holdfogyatkozáskor sem tűnik el teljesen, hanem vörös fényben dereng, mivel a Föld légköre megtöri a napfényt, és a vörös színű sugarakat saját árnyékkúpjába vetíti, míg a légkörön áthaladó kék sugarakat jórészt kiszórja. Évente legfeljebb két teljes holdfogyatkozás lehetséges.

Június 5–6. – A Vénusz átvonulása a Nap előtt
A jelenség a napkorong északi felén zajlik 22:12–04:48 között. Hazánkból a belépés nem látszik, csak a 02:49-es napkelte utáni kilépési szakasz. A Vénusz 62 ívmásodperc átmérőjű korongja vonul végig a Nap előtt. Európa legészakibb részén a teljes jelenség megfigyelhető, ugyanúgy, mint 1769-ben Vardȏn (Norvégia).
A Vénusz Nap előtti átvonulása egyike a legritkább eseményeknek. Legutóbb 2004. június 8-án figyelhettük meg a „Fekete Vénuszt”, melyet Európa-szerte milliók követhettek figyelemmel. Az érdeklődés óriási volt, hiszen az azt megelőző utolsó ilyen jelenség 1882-ben volt észlelhető. A jelenség nem csupán ritkasága, érdekes látványa miatt volt fontos, hanem tudománytörténeti szempontból is. Az Európai Déli Obszervatórium szervezésében sok ezer amatőr észlelő és középiskolás diák bevonásával újra megmérték a Csillagászati Egységet.
Egészen a XIX. század végéig a Vénusz-átvonulások révén  lehetett a  legpontosabban meghatározni a Nap–Föld távolságot, vagyis a Csillagászati Egységet. Az 1769-es átvonulásnak magyar jelentősége is van. Ekkor Hell Miksa, Sajnovics Jánossal együtt az észak-norvégiai Vardȏ-szigetéről, a dán király megbízásából figyelhette meg a jelenséget. Több különböző mérés összevetésével meghatározta a Nap–Föld távolságot. Ezt akkoriban többen is megtették, és pontosabb eredmény is volt közöttük, de egyedül Hell Miksa volt az, aki az akkor már nagy tekintélynek számító Lalland-dal szemben kiállt kapott eredményének pontossága mellett.
Ez a rendkívül ritka eseményt teljes egészében látható lesz Kelet-Ázsiában, Kelet-Ausztráliában és Alaszkában. Egész Európában részlegesen lesz megfigyelhető napkeltekor.
A következő Vénusz-átvonulásig pedig egészen 2117-ig kell majd várnunk.

Június 20. – nyári napforduló
A Föld forgástengelye ekkor mutat legjobban a Nap felé, amely közvetlenül a Ráktérítő felett fog delelni. Nyári napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a nyári napfordulóig a Nap délről északra halad, utána pedig északról dél felé kezd mozogni, és az év leghosszabb nappalát adja, következésképpen az éjszaka ekkor a legrövidebb. A magyar népi szokások szerint már korábban is fontos ünnep volt, de a kereszténység felvétele óta Szent Iván napjához (éjjeléhez) kötik a nyári napfordulót.
Az Északi-sarkon a Nap állandó magasságon, 23°-on látható, az Északi sarkkörön pedig a Nap középpontja éppen az északi horizonton tartózkodik, anélkül, hogy lenyugodna. Ez az év egyetlen napja, amikor a Nap nem nyugszik le ezen a sarkkörön.

Forrás: hirek.csillagaszat.hu

A következő részben: A Mars-rovertől a téli napfordulóig

Mi vár ránk 2012-ben 2. rész – A Mars-rovertől a téli napfordulóig

Az elmúlt esztendőben is számos érdekes és figyelemreméltó csillagászati eseményben lehetett része mindazoknak, akik esténként fel-felnéztek az égre. Lássuk tehát, mi vár ránk az év második felében!
Július 28–29. – Delta Aquarida meteorraj
A Delta Aquarida egy látványosabb meteorraj, ami a csúcspontban képes mintegy 20 meteort is produkálni. A raj 28-29-i csúcspontján kívül július 18. – augusztus 18. között figyelhető meg. A radiáns, azaz ahonnan látszólag „kisugároznak” a meteorok, az Aquarius (Vízöntő) csillagképben van. A Hold első negyedéhez lesz közel, ezért nem sokkal éjfél után, sötét égbolton figyelhetjük csak meg a meteorrajt.

Augusztus 6. – A Mars felszínére leszáll a NASA Curiosity „Mars-autója”
A Mars Science Laboratory – Curiosity, Kíváncsiság – a NASA egy, az elődeihez képest nagyobb méretű, radioizotópos termoelektromos generátorral üzemelő „marsautója”, ami 2011. november 26-án indult el a Marsra egy Atlas-5 rakétával. A bolygót nyolc és fél hónap alatt éri el, tervezett élettartama a Marson pedig egy marsi év lesz, ami két földi évnek felel meg.
A Mars felszínén kémiai vizsgálatokat végez, feladata a marsi élet keresése, a bolygó légkörének és geológiájának tanulmányozása, valamint az emberes mars-repülések előkészítése. A vörös bolygón már korábban is dolgozott két robotszonda, a Spirit és az Opportunity, azonban a Curiosity Mars-rover jóval nagyobb és több tudományos eszközt is visz magával.

Augusztus 12–13. – Perseidák meteorraj
Szent Lőrinc könnyei – azaz a Perseidák meteorraj tagjai – július 17. és augusztus 24. között figyelhetők meg, a legtöbb Perseida meteort azonban augusztus 11-12-én láthatjuk, egy-két nappal Lőrinc napja után. A népi elnevezés is sejteti, hogy az augusztusi hullócsillagok, vagyis a Perseida-rajtagok régóta magukra vonták figyelmet. A Perseidák (a Perseus csillagkép irányából érkező meteorok) valójában a Swift-Tuttle-üstökösből származó porszemcsék, melyek bolygónk felső légkörébe ütközve hozzák létre a látványos meteorjelenséget Ezen a két napon, éjfél után, egy kellően sötét helyről óránként akár 60 meteort is megfigyelhetünk az északkeleti égbolton.


Augusztus 24. – Neptunusz szembenállása a Nappal (oppozíció)
A kék gázóriás ezen a napon pontosan a Nappal szemben lesz látható. Megfigyeléséhez azonban nagyméretű távcsövekre és igen tiszta égboltra van szükség, mivel a Neptunusz bolygónktól közel 4,5 milliárd km-re található.

Augusztus 31. – Telihold
Teliholdat sokszor láthatunk. Ilyenkor a Hold közvetlenül szemben áll a Nappal, és teljes korongját megfigyelhetjük. Azonban augusztusban kétszer is „megtelik” a Hold, emiatt ezt a jelenséget nevezik „kék holdnak”, mely egy angol sláger után kapta a nevét. A kék hold jelentheti az egy hónapon belül előforduló második vagy az egy évszakon belül előforduló negyedik teliholdat.
Az 1934-es slágerben Richard Rodgers és Lorenz Hart arra utaltak, hogy az énekesnek szerencséje van és nem lesz többé magányos, az olyan valószínűtlenül ritka, mint a kék hold – az angolban a blue kéket és szomorút is jelent.

Szeptember 22. – őszi napéjegyenlőség
Napéjegyenlőségnek (latinul aequinoctium) nevezzük azt, amikor egy égitest mindkét féltekéjén a nappal és az éjszaka hossza megegyezik: ekkor a Nap 90° magasan delel az Egyenlítő felett, így a nappal és az éjszaka ezeken a napokon mindenhol ugyanannyi ideig tart.
Az északi féltekén őszi napéjegyenlőségnek, a délin tavaszi napéjegyenlőségnek nevezik. A két félgömbön ez a csillagászati ősz, illetve a csillagászati tavasz kezdete is egyben. A Nap közvetlenül az Egyenlítő felett fog ragyogni, a nappal és az éjszaka ideje azonos lesz.

Szeptember 29. – Uránusz oppozíciója
A kékeszöld gázóriás ekkor lesz a legközelebb a Földhöz úgy, hogy teljes korongját megvilágítja a Nap. Az Uránusz a 2,7 milliárd km-es távolság miatt azonban csak nagy távcsövekkel látható.

Október 21–22. – Orionidák meteorraj
Az Orionidák meteorraj az őszi hónapok egyik kedvelt áramlata, mivel minden évben megbízhatóan jelentkezik. Az október második felében aktív raj a Halley-üstökösből származik, vagyis amikor egy Orionida meteort látunk elégni a légkörben, valójában a Halley-üstökös egy darabját látjuk megsemmisülni. Az aktivitási maximum október 20–24. közé esik, általában 22-én látni a legtöbb a meteort, de az említett intervallumon belül bármikor számíthatunk kiugró aktivitásra. Ennek az az oka, hogy a Halley-üstökös egy öreg égitest, amely már nagyon régóta szórja szét az anyagát a Naprendszerben. Emiatt a hozzá kapcsolódó meteorraj szerkezete nagyon bonyolult, a poráramlat széles, melyben az anyag eloszlása nem egyenletes.
Az Orionidák hajnali meteorraj, vagyis az esti órákban nem lehet megfigyelni. Radiánsa este 9-10 körül kel és hajnalra emelkedik olyan magasra, hogy megfelelő számú hullócsillagot láthassunk. A maximum hajnalán minden évben számíthatunk legalább 20-25 meteorra óránként, 2006-ban és 2007-ben azonban a raj a normál aktivitás kétszeresével jelentkezett, ráadásul sok fényes meteor volt megfigyelhető.

November 13. – teljes napfogyatkozás
Magyarországról teljes napfogyatkozást legutoljára 1999. augusztus 11-én lehetett megfigyelni, amikor a Hold a Földről nézve teljesen eltakarta a Napot. A jelenség középpontja épp Szeged felett vonult át, így városunkból is sokan kísérték figyelemmel ezt a csodálatos és ritka égi jelenséget.
A 2012-es teljes napfogyatkozás azonban csak Észak-Ausztráliában és a déli Csendes-óceánról lesz megfigyelhető. Részleges napfogyatkozás lesz látható Kelet-Ausztrália legtöbb részén valamint Új-Zélandon.

November 17–18. Leonidák meteorraj
A Leonidák meteorraj az 55P/Tempel–Tuttle-üstökös törmeléke, az utóbbi évek legismertebb, és egyik legjobban megfigyelt raja. A „tankönyvi leírás” szerint általában csak  néhány meteort ad óránként, ám 33 évente, a Tempel–Tuttle-üstökös visszatérései idején az aktivitás drasztikusan megemelkedik, nem ritka a meteorviharok kialakulása. Az 1998-ban esedékes üstökös-visszatérés óta már egy évtized is eltelt, ám a raj csak nem akar megnyugodni, ami teljesen átírta és elavulttá tette a fenti „tankönyvi leírást”. Nem csak a visszatérés évében van jelentős aktivitás, hanem utána még sok éven keresztül. A korábbi felfogás talán abból a helytelen elképzelésből származik, hogy a meteorkitöréseket a napközelben lévő üstökösből éppen kiszabaduló por okozza. Ez azonban nem így van, az 1998-ban kiszabadult por, majd a XXII. század észlelőnek nyújt gyönyörű látványosságot. Az elmúlt évtizedek meteorkitöréseit, jelentős aktivitásait a korábbi évszázadok során kidobott porfelhők okozzák, melyek a Jupiter gravitációs hatása miatt távol kerültek az üstököstől.
A félhold lenyugvása után éjfél után keressük meg a Leo (Oroszlán) csillagképet a keleti égbolton és ebbe az irányba nézve, tiszta, sötét égbolton várhatóak a meteorok.

November 27. – A Vénusz és a Szaturnusz együttállása
Ez a két fényes bolygó a napfelkelte előtt alig 1 foknyira közelíti meg egymást. Természetesen a valóságban óriási távolságra vannak egymástól, hiszen míg a Földdel nagyjából egyező méretű Vénusz a Naptól alig 108 millió km-re kering, addig a Földnél kilenc és félszer nagyobb gyűrűs gázóriás, a Szaturnusz már 1,42 milliárd km-es távolságban van központi csillagunktól.

November 28. – Félárnyékos holdfogyatkozás
Ez a jelenség akkor lép fel, amikor a Hold a Föld félárnyékán (úgynevezett penumbra) halad át. A jelenség pusztán akadémiai jelentőségű, mivel a csekély fényváltozás miatt észlelése meglehetősen nehéz.

December 3. – Jupiter szembenállása a Nappal (oppozíció)
A Naprendszer legnagyobb gázóriása a Jupiter ekkor lesz a legközelebb 2012-ben a Földhöz úgy, hogy teljes korongját megvilágítja a Nap. A Földnél több mint tizenegyszer nagyobb óriás azonban még így is több mint 630 millió km-es távolságban lesz bolygónktól. Ezt az óriási utat a fény is csak 35 perc alatt képes megtenni.

December 13–14. – Geminida meteorraj
Az év legaktívabb meteorraja, a Geminidák december 13-án, hajnalban éri el gyakorisági maximumát, melynek megfigyeléséhez hidegtűrő felszerelést ajánlatos. Az egyik legszebb és legaktívabb áramlatnak csak azért nincs nagyobb híre, mert maximuma a fagyos decemberi éjszakákra esik. Az átlagosan látható meteorok száma 120 körül alakul, ami felülmúlja a Perseidák gyakoriságát is. Az aktivitás maximuma december 13–14-ére esik, azonban 7–17-e között bármikor láthatunk Geminida meteorokat feltűnni egünkön. A fehéres színű, kemény megjelenésű rajtagok közepes, 35 km/másodperces sebességgel lépnek be a légkörbe a Gemini (Ikrek) csillagkép irányából.

December 21. – téli napforduló
A Nap ezen napon a hazánkból nézve 19º magasan delel az égen, míg a Baktérítőn állva pontosan a fejünk felett látnánk. Téli napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a téli napfordulóig a Nap északról délre halad, utána pedig délről észak felé kezd mozogni, és az év legrövidebb nappalát és a leghosszabb éjszakát adja. Ekkor a Föld a Déli sarkával fordul a Nap felé.

Mi várható még?

Természetesen 2012-ben is történhetnek váratlan égi események, talán felfedeznek egy új, fényes üstököst, a Nap aktivitása tovább fokozódik és egyre több napfolt bukkan majd fel a felszínén. Fényes meteorokat, tűzgömböket figyelhetünk meg, a tudósok az űrtávcsövekkel újabb felfedezéseket tesznek. A Mars-rover a vörös bolygó felszínén kutatva az élet nyomait találhatja meg. Egy biztos: a maják által megjövendölt világvége nem fog bekövetkezni!

Forrás: hirek.csillagaszat.hu

Az előző részben: Meteoroktól a Vénusz-átvonulásig
A következő részben: Mégsem lesz vége a világnak 2012-ben

A hold-fogyatkozás történelmi jelentőségei

Hosszú idő után ismét teljes holdfogyatkozást figyelhetünk meg, ráadásul egy olyat, amikor égi kísérőnk a földárnyék közepén halad át. Ennek megfelelően az árnyék a szokottnál is sötétebb lesz, viszont a nyári napfordulóhoz közeli időpontnak köszönhetően a Hold végig alacsonyan lesz látható, ráadásul a jelenség kezdetén, a részleges fázisban még a horizont alatt lesz.

A Hold mélyen a nyári Tejút legpompásabb területeiben halad, de a városi fényektől mentes vidéki égen a Tejút szépségei, illetve a ragyogó nyári csillagképek csillagai is csak a teljesség egy órányi időtartama alatt lesznek láthatóak, egyébként a Hold fénye elnyomja őket. Égi kísérőnk majdnem négy nappal van túl a földközelségén, ezért az átlagosnál nagyobbnak látszik.

Mi is az a holdfogyatkozás?

Holdfogyatkozáskor a Hold belép a Föld árnyékába. Nem tűnik tehát el, mint napfogyatkozáskor a Nap, hanem narancsvörös színt ölt, mely a Föld légkörén át odaszóródó napfénytől származik. A ma esti látványosság során a Hold a Föld-árnyék közepén halad majd át, ezért az árnyék a szokottnál is sötétebb és hosszabb ideig lesz látható.
A holdfogyatkozás összességében 100 percig tart majd, mely az elmúlt száz év leghosszabb fogyatkozásának számít. A következő teljes holdfogyatkozásra idén december 10-én kerül sor, amely csak 51 percig fog tartani.
A jelenség szemléltetéséhez kattintson a képre.

Mit látunk majd?

Szegedről nézve a Hold fél kilenckor kel és a horizont felett így a kissé már kicsorbult Holdat láthatjuk. A Holdat teljesen fél tíz után éri el a Föld-árnyék, majd újabb 50 perc múlva éri el az árnyék közepét, azaz a legsötétebb részt. A teljes fogyatkozás egészen este 11-ig tart, majd hajnali egykor égi kísérőnk teljesen előbújik a félárnyékból is.
A holdfogyatkozás közben 21:35 és 21:38 között a Nemzetközi Űrállomás fényes pontja fog elhúzni a csaknem elfogyott Hold felett, majd 23:11 és 23:14 között még egyszer látható lesz. Két nagyon fényes felvillanást is lehet majd észlelni, melyeket az Iridium távközlési műholdak okoznak nagyméretű napelemtábláikkal, így 22:43:25-kor északkelet felé 40 fok magasan, majd 23:11:34-kor nyugat-délnyugat felé 30 fok magasan lesz egy-egy rövid műhold kifényesedés.

A fogyatkozások az antik világban

A mai kor emberének a holdfogyatkozás már csak egy szép látvány, azonban az ókorban sok esetben csatákat, vagy épp uralkodók sorsát dönthették el az előre kiszámított, vagy épp váratlanul bekövetkező égi események.
A királylisták, krónikák és történeti művek nyújtotta adatok hiányosságait vagy bizonytalanságait leginkább a csillagászati jelenségekre vonatkozó közlések alapján tudjuk kiegészíteni, pontosítani vagy az adatok hitelét igazolni. A nap- és holdfogyatkozások ritka jelenségek, ha tehát ezekről hiteles hírt kaptunk, napra pontos dátumokat nyerünk.
Az ókori görögség még nem ismerte a fogyatkozások kiszámításának módjait, viszont a babiloni csillagász-papok a Kr.e. 8. századtól már sikerrel kísérelték meg a jövőbeli holdfogyatkozások idejének meghatározását.
Idősebb Plinius, aki a Vezúv nevezetes Kr.e. 79-es kitörésében, Pompeiben lelte halálát, természettudományos művében épp a hold- és napfogyatkozások vizsgálata során ismerte fel a Nap, a Föld és a Hold méreteit, valamint ezeknek egymástól való távolságára is tett utalásokat. De az ókori görögök a Föld Holdra vetülő árnyékának alakjából ismerték fel azt is, hogy gömb alakú égitestekről van szó.

A fogyatkozások történelmi jelentősége

A holdfogyatkozásról szóló feljegyzések kiváló támpontot szolgáltatnak ókori események pontos datálásához. Két antik ütközet időpontját is meg tudjuk állapítani. Kr.e. 331. szeptember 20-án a holdfogyatkozás éppen 11 nappal előzte meg a nevezetes gaugamélai összecsapást (link: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gaugam%C3%A9lai_csata ), amelyben Nagy Sándor utoljára zúzta szét a perzsa sereget, és lett ennek következtében a Perzsa Birodalom teljhatalmú ura. Holdfogyatkozást észleltek Kr.e. 168. június 20. éjszakáján is, melyre két napra Püdnánál a rómaiak szétverték a makedón király, Perszeusz hadát.

Amikor Kolumbusz 1503-ban Jamaica partjaira vetődött, a bennszülöttek eleinte barátságosan fogadták, később azonban ez a viszony megromlott és a felfedezők már nem kaptak tőlük több élelmet. Abban az időben létezett egy német matematikus, Regiomontanus által szerkesztett csillagászati számításokat tartalmazó könyv, melyben Kolumbusz felfedezte, hogy 1504. február 29-én, közvetlenül holdfelkelte után holdfogyatkozás lesz. Kihasználva ezt a tudását, a helyi törzsfőnöknek elmondta, hogy az égiek megharagudtak a bennszülöttekre, mert nem adnak több élelmet nekik. Kolumbusz ígérete szerint, Isten ennek jelét is adja, mégpedig a már említett holdfogyatkozás formájában. Az előre „megjósolt” napon holdfelkelte után, hosszabb időre valóban eltűnt a hold. A feljegyzések szerint a bennszülöttek megrémültek a jelenségtől. Kolumbusz megígérte, hogy megpróbálja meggyőzni az égieket, és bezárkózott a hajókabinjába, ahol egy homokórával mérte a holdfogyatkozás hátralévő idejét, majd nem sokkal a vége előtt a törzsfőnök elé állva „visszaadta” a Holdat. Ettől kezdve ő és legénysége jól élt a szigeten, egészen Spanyolországba való visszautazásukig.
Így tehát a történészek számára tehát felbecsülhetetlen segítséget jelenthet egy-egy esemény kapcsán lejegyzett nap- vagy holdfogyatkozás, mivel a fogyatkozásokat pontosan vissza lehet számolni, és ez által a mai időszámításunk szerinti rendszerben meg lehet adni egy keresett esemény dátumát.