Előkerültek az eredeti tervek a szegedi napóráról

A Délmagyarországban is megjelent cikk nyomán nem várt, meglepő esemény örvendeztette meg a Partiscum Csillagászati Egyesületet: jelentkezett a napóra tervezője és kivitelezője, a korabeli gyártó vállalat utódja, a Szegedi Öntöde Kft. igazgatója pedig támogatásként felajánlotta, hogy újra elkészítik az elveszett óraszámokat.

A szegedi Retek utca 8-10. szám alatti tömbbelsőben megtalált napóra felújítását a PACSI vállalta. A történet egy újabb csavarjaként ráadásul kiderült, a tervező dr. Zsiga Attila és dr. Károssy Csaba még egy planetáriumot is megálmodott Szegedre. Sajnos ez támogatás nélkül maradt, így egy újabb napórát terveztek a Mátyás térre. A történetnek azonban akkoriban szomorú vége lett!

A terv és a tervező

Dr. Zsiga Attila a korábbi Juhász Gyula Tanárképző főiskola egykori adjunktusa, a Földrajz Tanszék korabeli oktatója jelentkezett egyesületünknél, mint a Retek utcai tömbbelső napórájának tervezője és kivitelezője. Újszeged végében, egy csendes utcában, családi házában fogadott bennünket a kartográfus, és átadta az eredeti terveket, valamint az avatás néhány korabeli fényképét.

Napórát a panelek közé 

Illés Tibor: Honnan jött az ötlet, hogy napórát készítsetek?

A terv: Retek utca tömbbelső
a napórával

dr. Zsiga Attila: Annak idején az én fejemből pattant ki, mert az akkori park területére valamiféle díszítőelemet szerettem volna létrehozni. Akkor még a lakóközösség összejárt és közösen kitaláltuk, hogy egy napórát építünk oda. Kiszámítottam, megrajzoltam, a terveket pedig engedélyeztettük. Abban az időben még dr. Károssy Csaba – aki 1983-ban elment Szombathelyre tanszékvezetőnek – a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán oktatta a csillagászatot. Volt egy időszak, amikor a napórákról gyűjtögetett fényképeket, és számolgatta, hogyan is lehet napórát készíteni, és akkor találtuk ki ezt a dolgot.

Az anyagjegyzék

IT: Nehéz volt az engedélyek beszerzése?
ZsA: Egyáltalán nem volt nehéz. Akkoriban minden társadalmi munkában ment, és gyakorlatilag csak az anyagra adott pénzt a tanács a Népfrontnak, amivel el kellett számolni. Így a város és a Szegedi Vas- és Fémöntöde támogatta a munkánkat azzal, hogy a számokat legyártották. Az időegyenlet táblázatát pedig Hajdú Gábor kisiparos gravírozta és fényezte le.

IT: Hogyan zajlott a munka és milyen volt az avatás? 

Az építők és a családok

ZsA: Velem együtt négy-öt férfi dolgozott a napórán, természetesen az asszonykák is lejöttek, persze ők folyamatosan a sört és a bort hordták nekünk, de kaját is kaptunk tőlük. Az alap gyakorlatilag egy hét alatt elkészült, majd egy újabb hétig pihent. A felső rész két nap alatt megvolt, mert minden elő volt készítve, leszabva, így lehetett vele haladni.
Az avatásra a város részéről senki nem jött el. Megelégedtek annyival, hogy odaadták a pénzt, mi pedig elszámoltunk vele, a maradékból pedig egy jó nagy adag pörköltet főztünk.
Mi 2003-ban költöztünk el a Retek utca 10/A-ból, de amíg ott laktunk, mint közös képviselő, rendszeresen karbantartottam a napórát. Sajnos erős emberkék erődemonstrációra használták az árnyékvető rúdját. Először meghajtották, amit mi visszahajtottuk, de később már le is törték. Sajnos, ha nem kezelik a parkot, akkor az emberek is úgy állnak hozzá. Én azt szoktam mondani, hogy a kulturált környezet eleve rákényszeríti a környékbelieket a kulturált viselkedésre.

A tervező fiai az elkészült napóránál, 1986.

IT: Hogyan teltek a további évek, volt-e még hasonló ötleted?
ZsA: Később volt egy másik napóra-ötletünk is, amit a Mátyás térre szerettünk volna elkészíteni, az azóta már lebontott tűzivíz tározóból. Először egy planetáriumot terveztünk, aminek a teteje egy felfújható kupola lett volna, de ezt már senki nem akarta támogatni. Abban az időben Kecskeméten a város vezetőinél volt fogadókészség egy ilyen témára, pedig Szegeden is lehetett volna... Azóta is működik ott egy kisplanetárium.
Ezt követően javasoltam, hogy legyen a Mátyás téren egy napóra. Sajnos a fogadtatása másként sikerült! Az akkori  Földrajz Tanszék vezetője meggyötört vele, majd a saját neve alatt bevitte a Városi Tanácshoz, és a végén, a terv elutasítása után, kaptam egy fegyelmit tőle. Ezután közös megegyezéssel távoztam a tanszékről.

A napóra számlapjának terve

IT: Azóta mivel foglalkozol?
ZsA: Mivel térképész a végzettségem, abban az időszakban adjunktusként ezt a tárgyat tanítottam a főiskolán. 1989-ben kerültem el a tanszékről, majd tíz évig a MAHART kirendeltség-vezetőjeként dolgoztam.  Ezt követően magánvállalkozóként, mint térképész munkálkodtam, az Attila utcai térképboltot vezettem. Amikor eljött a GPS-korszak, az egyre csökkenő kereslet miatt a tulajdonos megszüntette a boltot.
Jelenleg számítógépes térképszerkesztéssel foglalkozom, kartográfiai termékek jönnek ki a kezem alól. Én készítettem a Nagy Világatlasz 12 oldalát, Szeged „barna-sárga” várostérképét szerkesztettem, amiből 35 ezer darabot értékesítettek.  De Tiszasziget, Kübekháza és még jó néhány település térképén munkálkodtam. Sokat geodétáskodtam, temetőket mértünk fel. Most már a fiam viszi a vállalkozást, én itthon dolgozom, a feleségemet ápolom, aki sajnos Alzheimer-kóros (Délmagyaroroszág, 2013. július 22).

dr. Zsiga Attila munkáit itt tekintheti meg
katt a képre

dr. Zsiga Attila munkái

IT: Ha elkészül a felújítás, mit ajánlanál a környékbeli lakóknak, akik „visszakapják” a napórájukat?

A kész napóra, 1986

ZsA: Sok kellemes emlék fűz ahhoz a környékhez, de sajnos sokan már elköltöztek onnan. Egy dolgot tudok ajánlani: érdemes a megőrizni, vigyázni a környezetre. Persze ehhez a városnak is normálisan kellene a teret kezelnie, parkként, nem pedig rétként úgy, hogy talán egyszer-kétszer lekaszálják, levágják a füvet, összeszedik a szemetet. Ha ez a tér rendbe van téve, akkor nagyon szép is tud ám lenni!

Tavasszal olyan a klímája, hogy szélcsendes időben nagyon kellemes meleg van itt, a házak által körbezárt belső téren. Voltak mászókák is és élettel volt teli a terület. Ide mindig ki lehetett menni a gyerekekkel sétálni, még egy homokozó is volt, amiben annak idején évente cserélték a homokot.
Arra kérnék mindenkit, hogy vigyázzon majd erre a napórára, ne ezen próbálja ki az erejét!

Egy majdnem planetárium, és a majdnem napóra

dr. Zsiga Attila és dr. Károssy Csaba a Juhász Gyula Tanárképző főiskola oktatói 1988-ban szerették volna megragadni azt az egyedülálló lehetőséget, hogy városi támogatással, egy régóta használaton kívüli műtárgyból Szegednek is planetáriuma lehessen.
A Mátyás téren akkoriban egy használaton kívüli tűzivíz tározóból előbb planetáriumot, majd támogatottság híján napórát szerettek volna kialakítani. A tervek a fiókba kerültek, de némi áttervezéssel bárhol kivitelezhető lenne a szerkezet.

A Mátyás téri napóra terve

a teljes tervhez katt a képre

Mátyás tér, napóra (terv)