Partiscum Mobil Planetárium

Szivárvány a Tisza felett

A szivárvány lassan visszajáró vendég lesz már Szegeden. Ezúttal a Tisza felett sikerült egy teljes köríves szivárványt megörökíteni, mely teljesen a horizontig látszódott.


A legutóbbi észlelés alkalmával az épületek takarásában lehetett megfigyelni a szivárványt, ami markánsan kettősnek bizonyult. Ezúttal is egy kettőst fedezhettünk fel, de csak a képek utólagos feldolgozásakor, a jelenség bal oldalán, jóval halványabban.

A jelenség kialakulásáról itt olvashatnak bővebben















Szivárvány Szeged felett

Szivárvánnyal búcsúzott a rossz idő Szegedtől

A viharos-esős idő csodálatos, részben dupla, teljes köríves szivárvánnyal búcsúzott Szegedtől. A színpompás égi jelenségben a lenyugvó Nap fénye tükröződött vissza az elvonuló esőfüggönyről, miközben színeire bomlott.

Remélhetőleg a nyár kapujaként is tekinthetünk a szivárványra, hiszen június közepén már igazán mindenki a nyaralásra, a vízpartra, az önfeledt szórakozásra szeretne már gondolni és nem arra, milyen esővédő eszközzel induljon munkába. A néhány percig látható szivárvány gyakori vendég a hasonló napos-esős időjárási körülmények között.

Az égi út
A szivárványok mindig elbűvölik az embereket, és sok monda tartozik hozzájuk. Az ír emberek azt mondják, hogy egy aranyfazék fekszik a végén. Az indiaiak úgy hiszik, hogy ez híd az élet és halál között. A Teremtés Könyve szerint a szövetség jele az Isten és az élet között a Földön. A valóságban, még ha a szivárvány olyan gyönyörű, nincsen semmi titokzatos, természetfölötti benne, csak egy meteorológiai jelenség.
Isaac Newton volt az első, aki megmagyarázta a szivárványt Descartes korábbi optikai munkásságának felhasználásával. Egy prizma segítségével mutatta meg, hogy a napfény különböző színekből áll, amit az ember szeme nem tud elkülöníteni. A fény színek sorozata: piros, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya, melyet látható spektrumnak nevezünk. Ez két másik színt is tartalmaz, amit nem látunk: infravörös – amit szemünk nem észlel, de bőrünk hőként észleli – és az ultraibolya, amitől lebarnulunk.

A szivárvány kialakulása
Ahhoz, hogy szivárványt lássunk, két dologra van szükségünk: Napra, melynek a hátunk mögött kell lennie, előttünk pedig esőcseppekre. Amikor ezek lebegnek a légkörben, mindegyikük kicsi prizmaként viselkedik. A napsugár áthalad rajtuk, és a fény megtörve szivárványt hoz létre. A nagy cseppek – néhány milliméter átmérőjűek – fényes szivárványt adnak, míg a kicsik – melyek például a ködben fordulnak elő – halvány szivárványt hoznak eredményeznek.

Mítoszok és legendák
A vallásokban és a népmesékben a szivárvány gyakran az égbe vagy egy másik világba vezető híd. A skandináv mitológiában egy szivárványhíd köti össze a földi világot az égivel, ezen az úton viszik a valkűrök a lelkeket a Valhallába. Az ausztrál mitológiában a Szivárványkígyó teremtette a világot, a görögök a szivárványt Írisz istennővel azonosították. A sumér Gilgames-eposzban Istár nyaklánca, amelyet az özönvízre való emlékezés jelképeként helyez az égre. A zsidó és keresztény mitológiában Isten az özönvíz után emberekkel kötött szövetség jelképéül adja, ezért terjedhetett el az a bibliai eredetű elképzelés is, amely szerint a szivárvány a béke, az áldás jelképe.
Úgy tűnik, hogy e töredékes hit-elemek táptalaja eredetileg egy olyan elképzelés volt, amely szerint a szivárvány az emberi életet befolyásoló természetfeletti erő, esetleg természetfeletti lények lakhelye. Számos különböző kultúrában úgy tartották, hogy a szivárvány bajt hozhat az elővigyázatlan emberre. Balszerencsét jelentett például ujjal a szivárványra mutatni, és a gyerekeknek ránézniük sem volt szabad.

A magyar néphit
A magyar néphiedelemben közismert volt a szivárvány színeiből való jóslás: az egyes színsávok szélességéből, egymáshoz viszonyított arányából következtettek a mezőgazdaság bekövetkező eseményeire: a széles zöld csík jó búzatermést, a vörös jó bortermést, vagy épp háborút jelentett. Általános volt az ujjal mutatási tilalom: elszáradna az illető ujja, vagy ha mégis rámutat a szivárványra, ennek megelőzéséül harapja meg az ujját. Ez a tilalom egész Európában, sőt Ázsia nagy területein is ismert. Moldvában úgy tartják, hogy meg sem szabad számolni a szivárvány színeit. Az „égi híd” elképzelés Európa nagy részén elterjedt elképzelés volt. A palócok a szivárványt tündér szalagjának nevezik.

























Vénusz-átvonulás bemutatója Szegeden

Minden a Vénuszról szólt

Június 5-én Szegeden, az átvonulás előestéjén a szegedi Százszorszép Gyermekházba mintegy 30-an jöttek el, ahol az eseményről illetve magáról a Vénuszról tartottunk 2 órás ingyenes előadást.a Partiscum Csillagászati Egyesület szervezésében.

A Vénusz-átvonulás bemutatóra készülve ezt követően este gépkocsiba pakoltuk a távcsöveket és kiegészítőket és éjfélig beszélgettünk, latolgattuk a reggeli időjárási esélyeinket. Másnap hajnalban már 4 órakor felkeltünk és magunkhoz térve a "hosszú" alvás után elindultunk a meghirdetett észlelőhelyre.
Sajnos az esemény elejét a teljes égboltot borító szürke felhők miatt nem sikerült észlelnünk, azonban már ekkor is jónéhány érdeklődő kitartott mellettünk. Mire a Nap előbukkant a felhők közül, több mint 15-en láthatták a Vénusz apró fekete pöttyét a napfoltokkal tarkított központi csillagunk előtt. A napfény kicsalogatta az embereket a repülőtér mellé, így az esemény végére közel 30-an állták körül távcsöveinket. Többen saját fényképezőgépükkel, mobiltelefonjukkal próbálták az okulárokon keresztül megörökíteni az eseményt. Előkerült néhány hegesztőüveg is, sőt az egyik távcsőről – miután gondosan elfordítottuk a Napról - levéve a napfóliát, azon keresztül is többen fényképeztek. Az érdeklődők folyamatosan jöttek, így majdnem 60-an élhették át velünk együtt az eseményt. A megyei napilap munkatársa online tudósította az olvasókat az átvonulásról.
A Vénusz - miután megtette a dolgát - hajszálpontosan az előre számított időpontban, 6:55-kor elhagyta a Nap korongját. Ezután elbúcsúztunk a hajnal óta velünk észlelőktől, majd hazatérve elfogyasztottunk a jól megérdemelt Vénusz-átvonulás reggelinket is :-)
Köszönjük, hogy velünk voltak az évszázad csillagászati eseményén, és továbbra is várunk mindenkit ingyenes távcsöves bemutatóinkra, és a Százszorszép Gyermekházban lévő szakkörünkre.

A bemutató készült képek itt tekinthetők meg


Ezen a reggelen minden a Vénuszról szólt!

A szegedi bemutatón közreműködtek a PACSI tagjai:
Vigh Lajos Paksról
Hofman József Szeged
Illés Tibor, Illésné Pál Erzsébet, Illés Réka Gabriella Szegedről

Műszerek:
SkyWatcher 90/900 + Baader fólia
SkyWatcher 90/900 + Herschel-prizma
Celestron 102/1350 MC + Baader fólia
Celestron C+ SC + Baader fólia

Vénusz-átvonulás - bemutató Szegeden is

Előadás és távcsöves bemutató

A 2012-es év legjelentősebb égi eseménye lesz a június 6-i Vénusz-átvonulás, melyet napkeltétől 6:55-ig figyelhetünk meg. Szegeden a Partiscum Csillagászati Egyesület 2012. június 6-án, reggel 5 órától várja az érdeklődőket a Repülőtér Bajai úti sarkánál lévő parkolóban.

Az év csillagászati eseménye a június 6-án, szerdán zajló Vénusz-átvonulás. A látványosság napkeltekor már zajlik, és helyi idő szerint röviddel 7 óra előtt ér véget, azaz kicsivel több, mint két órán át láthatjuk a Vénusz apró korongját a Nap fényes arca előtt. Akár szabad szemmel is – természetesen a Nap megfigyeléséhez kötelező védőeszközök használata mellett – látható a jelenség. A legbiztonságosabban azonban a megfelelő szűrővel ellátott távcsövekkel, csillagászatban járatos segítők társaságában lehet az átvonulást végigkövetni.

A június 6-i bemutató helyét a térképünkön láthatják
Vénusz átvonulás 2012. június 6. nagyobb térképen való megjelenítése

Vénusz-előadás a Százszorszép Gyermekházban

A ritka égi esemény előestéjén, a szegedi Partiscum Csillagászati Egyesület Vénuszról szóló ingyenes előadását tekinthetik meg az érdeklődők 2012. június 5-én 17 órától a Százszorszép Gyermekház 103-as termében (Szeged, Kálvin tér 6.). Betekintést nyerhetünk majd a bolygó jellemzőibe, megismerhetjük, hogy mit rejt a vastag légkör, miért nevezik Esthajnalcsillagnak. Megtudhatjuk miért is olyan különleges a Vénusz-átvonulás, milyen tudománytörténeti érdekessége van a jelenségnek, és bemutatásra kerülnek a másnapi észlelés eszközei is.
A ritka jelenségről és a bolygóról szóló előadás egyben a Partiscum Csillagászati Szakkör megnyitója is, ahová minden korosztályt szeretettel várnak. A heti rendszerességgel megrendezésre kerülő foglalkozások mellett távcsöves bemutatókra, és havonta egy nagyobb előadásra is sor kerül. A szakkörről bővebb információ az egyesület weboldalán, illetve a 30/383-03-74-es telefonszámon érhető el.

Nézni, de csak óvatosan!

Az idei átvonulás során a Vénusz útja a Nap előtt 6 és fél órán át tart a belépéstől (amikor a Vénusz sötét korongja megjelenik a Nap keleti peremén) a kilépésig (amikor a másik oldalon elhagyja azt), de Magyarországról csak az utolsó órát és a kilépést lehet megfigyelni, mely a jelenség legérdekesebb része, mert ekkor különös fényjelenségeket figyelhetünk meg.
Nagyon fontos a megfelelő szűrők használata az átvonulás megfigyelésekor. Az 1999-es napfogyatkozásra vásárolt napfogyatkozás-néző szemüvegek közül a fémes felületűek továbbra is biztonságosan használhatóak a szabadszemes megfigyelésre, amennyiben a felületük mindenféle sérüléstől mentes. A csak fénycsökkentő hatású, sötét felületű változatok ennyi év után már nem biztos, hogy teljes védelmet nyújtanak a napfény káros sugarai ellen, ezek használata nem javasolt. Távcsöves megfigyelés esetén megfelelő szűrőt illetve úgynevezett Herschel-prizmát kell használni, de a Nap korongja egy fehér lapra is kivetíthető.

Vénusz a Nap előtt – tudománytörténeti érdekesség

A bolygó átvonulása napkeltekor már zajlik, és helyi idő szerint röviddel hét óra előtt ér véget, azaz kicsivel több, mint két órán át láthatjuk a Vénusz csöppnyi korongját a Nap fényes arca előtt. Ez az átvonulása a Nap előtt meglehetősen ritka jelenség, annak ellenére is, hogy a legutóbbira éppen 2004-ben került sor.
Az egymást követő átvonulások között rendre 8 – 121,5 – 8 – 105,5 év telik el. A Föld június elején és december elején keresztezi a Vénusz keringési síkját, így csak akkor van átvonulás, ha ez utóbbi éppen alsó együttállásban van. Ezért hasonló jelenséget a Földön ma élő emberek közül senki sem fog már látni! A Vénusz a Nap északi részén halad át, átmérője 58,3", míg a Napé 1890", arányuk 1:32,4. A Vénusz majdnem egy ívperces korongja mindössze 0,001 magnitúdós fénycsökkenést fog okozni. Így akár napfogyatkozásról is beszélhetünk, azonban ez igen csekély mértékű lesz.
1716-ban Edmond Halley felhívta a figyelmet, hogy a Vénusz-átvonulás alkalmas a Föld–Nap távolság – a csillagászati egység – meghatározására, különösen akkor, ha a Föld egymástól távoli pontjairól figyelik meg a jelenséget. Ezért 1761. június 6-án az átvonulást Európából sokan észlelték (ahol a belépés nem, de az átvonulás nagy része látható volt), de sokan utaztak el a Föld távoli pontjaira is. Korai expedíciók a Föld számos pontjára.
A következő Vénusz-átvonulásra, 1769. június 3–4-én még több expedíció készült, ez volt James Cook kapitány híres csendes-óceáni útjának egyik fő célja. Ez az átvonulás csak Európa legészakibb részén volt megfigyelhető, így a dán király felkérésére Vardø szigetére utazott a magyar Hell Miksa és Sajnovics János, hogy onnan végezzék el az észlelést. Ezzel lehetővé vált, hogy a távoli expedíciók és a vardøi észlelés alapján Hell Miksa kiszámítsa a csillagászati egység értékét. Noha később bécsi irigyei kétségbe vonták számítása és mérése helyességét, utólag kiderült, hogy az ő számítása állt legközelebb a ma elfogadott értékhez.
Az 1874. december 9-én bekövetkezett átvonulás során készültek az első fényképfelvételek, de ez a technika még a kísérletezés szakaszában volt, ezért kevés sikerült közülük. 1882. december 6-án Amerikából észlelték végig magyarok egy német expedíció keretében a Vénusz-átvonulást, mivel Európából és így Magyarországról is a jelenség kezdete látszott csak.
2004. június 8-án az egész ország a Vénusz-átvonulás lázában égett, derült idő mellett figyelhettük meg a teljes jelenséget, magunk is megtapasztalhattuk a „fekete cseppet”, a Vénusz légköre okozta anomáliákat. A kontaktusok mérése ugyan nem volt tudományos értékű, de az Európai Déli Obszervatórium (ESO) tudósai fogadták a lelkes amatőr észlelők adatait, megkísérelve újra kiszámolni a csillagászati egység értékét. A sok mérési adat átlaga 149.608.708 ± 11.835 km, ami csupán 10.838 km-rel nagyobb a jelenlegi hivatalos értéknél.