Partiscum Mobil Planetárium

A hold-fogyatkozás történelmi jelentőségei

Hosszú idő után ismét teljes holdfogyatkozást figyelhetünk meg, ráadásul egy olyat, amikor égi kísérőnk a földárnyék közepén halad át. Ennek megfelelően az árnyék a szokottnál is sötétebb lesz, viszont a nyári napfordulóhoz közeli időpontnak köszönhetően a Hold végig alacsonyan lesz látható, ráadásul a jelenség kezdetén, a részleges fázisban még a horizont alatt lesz.

A Hold mélyen a nyári Tejút legpompásabb területeiben halad, de a városi fényektől mentes vidéki égen a Tejút szépségei, illetve a ragyogó nyári csillagképek csillagai is csak a teljesség egy órányi időtartama alatt lesznek láthatóak, egyébként a Hold fénye elnyomja őket. Égi kísérőnk majdnem négy nappal van túl a földközelségén, ezért az átlagosnál nagyobbnak látszik.

Mi is az a holdfogyatkozás?

Holdfogyatkozáskor a Hold belép a Föld árnyékába. Nem tűnik tehát el, mint napfogyatkozáskor a Nap, hanem narancsvörös színt ölt, mely a Föld légkörén át odaszóródó napfénytől származik. A ma esti látványosság során a Hold a Föld-árnyék közepén halad majd át, ezért az árnyék a szokottnál is sötétebb és hosszabb ideig lesz látható.
A holdfogyatkozás összességében 100 percig tart majd, mely az elmúlt száz év leghosszabb fogyatkozásának számít. A következő teljes holdfogyatkozásra idén december 10-én kerül sor, amely csak 51 percig fog tartani.
A jelenség szemléltetéséhez kattintson a képre.

Mit látunk majd?

Szegedről nézve a Hold fél kilenckor kel és a horizont felett így a kissé már kicsorbult Holdat láthatjuk. A Holdat teljesen fél tíz után éri el a Föld-árnyék, majd újabb 50 perc múlva éri el az árnyék közepét, azaz a legsötétebb részt. A teljes fogyatkozás egészen este 11-ig tart, majd hajnali egykor égi kísérőnk teljesen előbújik a félárnyékból is.
A holdfogyatkozás közben 21:35 és 21:38 között a Nemzetközi Űrállomás fényes pontja fog elhúzni a csaknem elfogyott Hold felett, majd 23:11 és 23:14 között még egyszer látható lesz. Két nagyon fényes felvillanást is lehet majd észlelni, melyeket az Iridium távközlési műholdak okoznak nagyméretű napelemtábláikkal, így 22:43:25-kor északkelet felé 40 fok magasan, majd 23:11:34-kor nyugat-délnyugat felé 30 fok magasan lesz egy-egy rövid műhold kifényesedés.

A fogyatkozások az antik világban

A mai kor emberének a holdfogyatkozás már csak egy szép látvány, azonban az ókorban sok esetben csatákat, vagy épp uralkodók sorsát dönthették el az előre kiszámított, vagy épp váratlanul bekövetkező égi események.
A királylisták, krónikák és történeti művek nyújtotta adatok hiányosságait vagy bizonytalanságait leginkább a csillagászati jelenségekre vonatkozó közlések alapján tudjuk kiegészíteni, pontosítani vagy az adatok hitelét igazolni. A nap- és holdfogyatkozások ritka jelenségek, ha tehát ezekről hiteles hírt kaptunk, napra pontos dátumokat nyerünk.
Az ókori görögség még nem ismerte a fogyatkozások kiszámításának módjait, viszont a babiloni csillagász-papok a Kr.e. 8. századtól már sikerrel kísérelték meg a jövőbeli holdfogyatkozások idejének meghatározását.
Idősebb Plinius, aki a Vezúv nevezetes Kr.e. 79-es kitörésében, Pompeiben lelte halálát, természettudományos művében épp a hold- és napfogyatkozások vizsgálata során ismerte fel a Nap, a Föld és a Hold méreteit, valamint ezeknek egymástól való távolságára is tett utalásokat. De az ókori görögök a Föld Holdra vetülő árnyékának alakjából ismerték fel azt is, hogy gömb alakú égitestekről van szó.

A fogyatkozások történelmi jelentősége

A holdfogyatkozásról szóló feljegyzések kiváló támpontot szolgáltatnak ókori események pontos datálásához. Két antik ütközet időpontját is meg tudjuk állapítani. Kr.e. 331. szeptember 20-án a holdfogyatkozás éppen 11 nappal előzte meg a nevezetes gaugamélai összecsapást (link: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gaugam%C3%A9lai_csata ), amelyben Nagy Sándor utoljára zúzta szét a perzsa sereget, és lett ennek következtében a Perzsa Birodalom teljhatalmú ura. Holdfogyatkozást észleltek Kr.e. 168. június 20. éjszakáján is, melyre két napra Püdnánál a rómaiak szétverték a makedón király, Perszeusz hadát.
Amikor Kolumbusz 1503-ban Jamaica partjaira vetődött, a bennszülöttek eleinte barátságosan fogadták, később azonban ez a viszony megromlott és a felfedezők már nem kaptak tőlük több élelmet. Abban az időben létezett egy német matematikus, Regiomontanus által szerkesztett csillagászati számításokat tartalmazó könyv, melyben Kolumbusz felfedezte, hogy 1504. február 29-én, közvetlenül holdfelkelte után holdfogyatkozás lesz. Kihasználva ezt a tudását, a helyi törzsfőnöknek elmondta, hogy az égiek megharagudtak a bennszülöttekre, mert nem adnak több élelmet nekik. Kolumbusz ígérete szerint, Isten ennek jelét is adja, mégpedig a már említett holdfogyatkozás formájában. Az előre „megjósolt” napon holdfelkelte után, hosszabb időre valóban eltűnt a hold. A feljegyzések szerint a bennszülöttek megrémültek a jelenségtől. Kolumbusz megígérte, hogy megpróbálja meggyőzni az égieket, és bezárkózott a hajókabinjába, ahol egy homokórával mérte a holdfogyatkozás hátralévő idejét, majd nem sokkal a vége előtt a törzsfőnök elé állva „visszaadta” a Holdat. Ettől kezdve ő és legénysége jól élt a szigeten, egészen Spanyolországba való visszautazásukig.
Így tehát a történészek számára tehát felbecsülhetetlen segítséget jelenthet egy-egy esemény kapcsán lejegyzett nap- vagy holdfogyatkozás, mivel a fogyatkozásokat pontosan vissza lehet számolni, és ez által a mai időszámításunk szerinti rendszerben meg lehet adni egy keresett esemény dátumát.